lavina
lavina főnév ..nát, ..nája
1. Hegyről elsöprő erővel lezúduló hótömeg, amely úgy keletkezik, hogy egy kő v. kisebb mennyiségű összetapadt hó vmely külső erő, kül. szél hatására megindul lefelé, és útközben a hozzá tapadó hótól egyre jobban megnövekszik; hógörgeteg. A lavina elindul, lezúdul a hegyről, házakat söpör el. A lavina eltemette az utat. Mint a lavina, mely midőn a bércről dörögve a völgybe zuhan, erdőt s falut magával ragad: ilyen e tömeg mozdulataiban. (Eötvös József) Az izgatottság nőtt, mint a lavina. (Mikszáth Kálmán) Sírjatok irgalmatlanul: | ne oly édesen, mint a forrás, … | hanem parttalan mint az árvíz, | … vagy a görgeteg lavina. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmi, ami rohamosan növekedve árad, omlik, zúdul vkire; feltartóztathatatlan áradat, özön. Az idézetek ezen lavinájában igen-igen sok nyegleség … van. (Jósika Miklós) A düh és bosszú pokoli lavinája önté el egész valómat. (Mikszáth Kálmán) A lavina, főügyész úr, az építkezésekkel indult meg … Szerencse, hogy jött a fagy, s be lehetett szüntetni az építkezéseket. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): lavinaomlás; lavinavédőmű.
lavinás.
