lázadó
lázadó melléknév és főnév
I. melléknév (átvitt értelemben és rosszalló is) Olyan <személy, közösség>, aki, amely lázad (1–2) v. fellázad. Lázadó alattvaló, ezred, tömeg; a parancsnok ellen lázadó katonák; az élet egyhangúsága ellen lázadó költő. || a. Ilyen személyre, közösségre jellemző, vele kapcs. összefüggő; a lázadás szándékát mutató. Lázadó gondolat, hang. A tömegnek ajkain Kél lázadó moraj. (Garay János) Megtudá E lázadó szándékomat tanítóm. (Petőfi Sándor) Fáradtan zakatoltak fejemben a nehéz, asszonyi gondok, a … lázadó szorongás. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ja (gyak. rosszalló) Lázadó személy. Leverték a lázadókat. Ti adtok lázadóknak rejteket. (Vörösmarty Mihály) Rajacsics … Feláll a gyülevész lázadók élére … vad átkokat szórván a magyar fejére. (Sárosy Gyula)
lázadói; lázadós.
