lealkuszik
lealkuszik tárgyas ige
1. Lealkuszik vmit: <bérből, tartozásból, ill. vminek az árából> alkudozással bizonyos összegnek az elengedését eléri. A cipő árából lealkudott húsz forintot. Amit csak lehet, lealkuszik … a mesteremberek pénzéből. (Tolnai Lajos) || a. Lealkuszik vmennyire vmit: addig alkuszik, míg vminek az árát, bérét v. vmely tartozását bizonyos összegre v. összegig le nem csökkentik. Lealkudta a száz forintos ruhát kilencven forintra. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Rábeszéléssel, ígérgetéssel, javaslattal eléri, hogy vki bizonyos mértékben csökkentsen v. elengedjen vmit. Lealkudta a büntetés felét. A vesztett fogadást egy üveg borra alkudta le. Ezt a verset … cenzorunk lealkudta Petőfitől. (Jókai Mór)
lealkudás; lealkudható; lealkudott.
