leányka
leányka [ë] főnév ..kát, ..kája
1. (kedveskedő, választékos) Gyermek- v. serdülőkorban levő leány; kislány. Pöttöm leányka. Elkísérte leánykáját az óvodába. A leánykák szégyenlősen elfordították a fejüket. || a. Felnőtt fiatal lány. Mintha ifjú rózsa futna fel a cser törzsére, olyszerű volt gyönyörű leánykáinknak könnyed lebegése a díszruhás vitézek karjain. (Móricz Zsigmond) || b. (régies, irodalmi nyelvben) <Fiatal, szeretett leány kedveskedő megszólításaként, ill. megnevezéseként.> Ha, leányka, te vagy a mennyország, Akkor én csillaggá változom. (Petőfi Sándor)
2. (szőlészet) Borszőlő, amelynek bogyói fehéressárgák, a napsütötte oldalon rozsdás színűek. || a. Ebből a szőlőből való illatos, erős, finom pecsenye- v. csemegebor. Egri leányka; egy üveg leányka.
Szóösszetétel(ek): leánykabugyogó.
