leborít
leborít tárgyas ige
1. <Tárgyat v. annak tartalmát> magasabb helyről lent levő helyre (rendsz. a földre) borít. Leborít vmit vhonnan v. vhová. A macska a tejes kannát leborította az asztalról.
2. <Üreges testet> eredeti helyzetéből nyílásával lefelé fordít. A poharakat, a fazekat leborítja. A fiókot … úgy … borította le, egyszerre, mint mikor kalappal lepkét fog az ember. (Móricz Zsigmond)
3. <Nyílásával lefelé fordított üreges testtel> letakar vmit. Leborítja a vajat egy burával. Láttam … nagy dahliabokrokat, magas üvegharangokkal leborítva. (Jókai Mór) || (Jókai Mór) a) Vmivel letakar, beföd vmit. A gyümölcsös tálat leborítja egy asztalkendővel. Az ágyat leborítja a terítővel. Papirossal leborítja a kirakatban levő árut. Sűrű szemöldökei egészen leborították az apró szürke szemeit. (Móricz Zsigmond) Az egész asztalt leborította a terítővel. (Nagy Lajos)
leborítás; leborító; leborított; leboríttat.
