lebukik
lebukik tárgyatlan ige
1. <Egyensúlyát, támaszát vesztve> magasabb helyről rendsz. a földre bukik, esik. Lebukik a létráról, a lóról, a székről. Lebukott a szakadékba. Rányit megütötte derékon, S cifrás nyergéből lebukott ez azonnal. (Vörösmarty Mihály) Szegény kis költöző madár! Egyszerre csak lebukik valahol, s eltűnik a harasztban. (Ambrus Zoltán) || a. (ritka) Lebukik vmire v. vhogyan: <egyensúlyát, támaszát vesztve> úgy bukik, hogy vmely testhelyzetbe v. testrészére esik. Lebukott térdére, felállni Nem képes. (Vörösmarty Mihály)
2. Hirtelen vmi mögé v. alá bújva eltűnik. Lebukik a bokrok mögé, hogy meg ne lássák. Lebukott a víz alá, hogy felhozzon egy kagylót. [A tenger] iszapos, gyöngyös fenekére lebuknak az úszók. (Vörösmarty Mihály) Volt úgy, hogy messzecskén beúsztam. Viki olyankor sikoltozott … S én le-lebuktam, rémítgettem, hogy elnyelt a Balaton. (Gárdonyi Géza) || a. <Madár, repülőgép> zuhanásszerűen, függőlegesen lefelé száll. A vércse lebukik a baromfiudvar fölött. A repülőgép lebukik, majd meredek ívben újra a magasba emelkedik. Röpül a rigó, röpül, megáll, | lebukik a tó közepe fölött éppen. (József Attila) || b. (átvitt értelemben) <Égitest a láthatár szélén v. vmely tárgy mögött> hirtelen eltűnik. A nap lebukik a hegyek mögött. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Hatalmát, vezető v. megkülönböztetett helyzetét hirtelen csúfosan, szégyenletesen elveszti. ® Magasról bukott le. A zsarnokok torán népek vigadjanak, A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak. (Czuczor Gergely)
4. (bizalmas) A rendőrség kezébe, ill. börtönbe kerül. Mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki a gyár körül őgyeleg; | … ha elalszik, fölrázzák | s lebukik, hogyha fosztogat? (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Pórul jár vmivel, rajtaveszt vmin. Később tudtam meg a diagnózisból, hogy egy otromba keresztkérdésre „buktam le”. (Karinthy Frigyes)
lebukás; lebukó.
