legyező
legyező [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan <személy, dolog>, aki, amely legyez vkit, vmit; kül. vkit, vmit legyezve hűsítő <személy>. A lázas gyermekét legyező anya; a magát legyező leány; az arcát zsebkendőjével legyező utas.
II. főnév -t, -je [e]
1. Széttárva félkör alakú, régebben elterjedt olyan női divatcikk, amellyel a nők bizonyos alkalmakkor, kül. bálban magukat v. egymást legyezték. Legyezője mögé rejti az arcát. A tánc után legyezővel hűsíti magát. Mosolyogva játszott csillogó legyezőjével. (Jókai Mór) Törékeny pergament arcát legyezővel védte a nap ellen. (Kosztolányi Dezső) || a. (történettudomány) Hosszú rúd végére erősített strucctollakból álló eszköz, amellyel az ókori előkelő emberek legyeztették magukat. A fáraó leánya mögött egy rabnő állott, legyező a kezében.
2. (ritka) Némely állat (bozontos) farka. A mókus legyezője. Láttad tán, mikor a bárányok legyezőjét rövidítik tavaszonkint: bárddal, fatőkén. (Gárdonyi Géza) A mészáros fia lekapta egy cigányleánykának a haja végéről a csokrot …, s rákötötte Tatárnak [= kutyának] a legyezőjére. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): legyezőalak; legyezőforma; legyezőgyáros; legyezőkereskedő; legyezőkészítő.
legyezős; legyezőjű.
