légzés
légzés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (biológia, orvostudomány)
Lélegzés. Akadozó, kapkodó légzés; kopoltyúval, tüdővel való légzés; mély légzés; mesterséges légzés: az az eljárás, amellyel a tüdőnek megszűnt v. nagymértékben csökkent működését a fekvő beteg v. eszméletlen személy karjainak ütemes előre-hátra mozgatásával v. a mellkasra gyakorolt ismételt nyomással megindítani ill. élénkíteni igyekeznek. Nehéz a légzése. Oxigénnel könnyítették a beteg légzését. Mesterséges légzéssel próbálták életre kelteni a vízből kimentett fiút. Minden teremtett lény csak annyi levegőt szív be a tüdejébe, amennyi a pillanatnyi légzésre szükséges. (Mikszáth Kálmán)
légzésű.
