lehetetlenülés
lehetetlenülés [ë-e-e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (jogtudomány) Vmely jogi kötelezettség teljesítésének lehetetlenné válása <a szerződés tárgyának elpusztulása v. vmely utólagos tiltó jogszabály folytán>. ® Természeti lehetetlenülés. Lehetetlenülés áll be az áru szabad forgalmát megtiltó rendelkezés miatt. || a. (jogtudomány, 1945 előtt) Gazdasági lehetetlenülés: a kapitalizmusban szükségszerű gazdasági válságok v. a gazdasági viszonyok romlása következtében vkinek a gazdasági helyzetében beállott olyan változás, amely bizonyos szerződési kötelezettségek teljesítése alól mentesít.
2. (ritka, választékos) Vkinek v. vmely közösségnek lehetetlen (1f) helyzetbe, állapotba jutása, bizonyos feladat(ok), kötelesség(ek) teljesítésére alkalmatlanná válása. Édesanyámnak világéletében rettenetes sok baja volt, a szegénység, a sok gyerek, társadalmi lehetetlenülés, … el sem lehet mondani, mennyi fajta bajtömeget zúdított rá az élet. (Móricz Zsigmond)
lehetetlenülési.
