leken
leken tárgyas ige
1. (műszaki nyelv) <Pépes v. híg anyagot> vmire rákenve szétdörzsöl, vékony rétegben elterít vmin. Lekente a lakkot.
2. (ritka) <Felületet> így szétdörzsölt, szétterített anyaggal megken. Lekeni a gépet, a motort; lekeni a haját: olajjal, zsiradékkal megkenve lesimítja.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Leken vkinek vmit: hirtelen lendülettel (erős) ütést mér vkire, főleg vkinek az arcára, nyakára. Leken vkinek egy frászt, egy pofont. Két hatalmas pofont lekent neki. Lekent neki egyet. Vívókesztyűt húzott … Le is kent néhány puha nyaklevest Jámbornak. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Sebtében, különösebb gond nélkül elkészít, megcsinál vmit. Éppen be akartam térni a kávéházba, hogy lekenjek egy színházi cikket. (Kosztolányi Dezső)
lekenés; lekenet; lekenhető; lekenő; lekent.
