lekúszik
lekúszik tárgyatlan ige
<Ember, állat> kúszva lemászik, leereszkedik vhonnan, vhová, esetleg vmin. Lekúszik a kötélen, a fáról, a barlangba. Az eperfa ágai közt takaros parasztlány ült … Lekúszott [onnan], mint a vadmacska. (Mikszáth Kálmán) [Jónás] tavat megúszva, rácsokon lekúszva, | … rohant ki Ninivéből a szabadba. (Babits Mihály) || a. <Helyéről> kúszva eltávolodik, elmegy. Lekúszott a szőnyegről.
lekúszás; lekúszó; lekúszott.
