lélegzés
lélegzés [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (régies írva: lélekzés is)
A lélegzik igével kifejezett cselekvés; lélegzetvétel; légzés. Akadozó, izgatott, könnyű, lassú, sebes lélegzés; mesterséges lélegzés: m. légzés. Nehéz a lélegzése. Lélegzés közben szervezetünk oxigént vesz fel, és szénsavat ad ki. A gyermek … kebelét megcsapta hidegség, Lélekzése fogyott. (Vörösmarty Mihály) Mesterséges lélekzést alkalmaztam rajta. (Kosztolányi Dezső) Méltatlannak érezte magához, hogy kilencvenkilós testsúlyával, nehéz lélekzésével … csókokra gondoljon. (Hunyady Sándor)
lélegzési; lélegzésű.
