lemállik
lemállik tárgyatlan ige
1. Elmállva lehull, lefoszlik vmiről, vkiről; darabokra töredezve lepereg. A falról lemállik a vakolat. A szétfőtt hús lemállik a csontról. Ruhánk lemállott rólunk a sok eső és sziklamászás miatt. (Jókai Mór) Most álarc van rajtam, zord és hideg, De letépem, Vagy szelíden, míg elfutja a könny, Öledbe hajló arcomról lemállik. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely kedvező tulajdonság, jelleg> apránként, lassanként eltűnik vkiről. Lemállott róla a jólneveltség, a műveltség, a városias jelleg.
lemállás; lemálló; lemállott.
