len
len [e] főnév -t, -je [e] v. (ritka) -e [e] (csak egyes számban)
1. Rostjáért v. olajos magjáért termesztett, kék virágú rostnövény (Linum usitatissimum). Virágzik a len; lent termeszt; nyövik a lent. Jól fizet a len. || a. Ezzel bevetett terület. Egy hold len. || b. Ennek a földből kihúzott és ipari v. háziipari feldolgozásra szánt, rostos szára. Egy kéve, egy marék len; áztatják, kévébe kötik, tilolják a lent. || c. Ennek hozama. A szövetkezetnek jelentős jövedelme van lenből.
2. E növény fonásra alkalmas rostjainak tömege. Lent fon, gerebenez, kártol. Nálunk a tél hosszú és unalmas. A házból se mozdulunk ki, és az asszonycselédekkel lent fonunk, mint nagyanyáink. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. lenáztató; lencérna; lendamaszt; lenfajta; lenfeldolgozó; lenfejtő; lenfonó; lenfürt; lenheveder; lenkék; lenkóró; lenművelés; lenparóka; lenpiac; lenruha; lenszakállú; lenszösz; lenszövés; lenszövet; lenszövő; lentermesztés; lentermő; lentörő; lenvetés; 2. olajlen; rostlen.
