lépdel
lépdel [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
(választékos) Lépked. Lassan lépdele … | Sámson elé s a zárt kapunál kis időre megállott. (Vörösmarty Mihály) [A kakas] lépdel … begyesen mint a nagy perzsa királyok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Rozverics járt-kelt …, nesztelenül lépdelt, fordult, hajladozott. (Kaffka Margit) || a. (elavult, irodalmi nyelvben) Jár, megy. Meglátá a nagy görögöt lépdelni nyomában. (Vörösmarty Mihály) Verje bár valaki az eget fejével, Sohase feledje, hogy a földön lépdel. (Arany János)
Igekötős igék: átlépdel; belépdel; belelépdel; ellépdel; hátralépdel; kilépdel; odalépdel; végiglépdel; visszalépdel.
lépdelés; lépdelő.
