leplez
leplez [e-e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. <Vmi rosszat v. adott esetben nem kívánatost, szégyelltet, helytelent> elterelő, álcázó eljárással másnak tüntet föl, nem engedi, hogy látható, megfigyelhető, észrevehető legyen; palástol, rejt, titkol. Romboló szándékát hangzatos frázisokkal leplezi. Nem tudja leplezni örömét, szomorúságát. Zavarát leplezve köhögött. A leány mosolygással leplezi a szenvedését. (Gárdonyi Géza) Aladin szultánnak a felesége …, hogy rútságát leplezze, a világ minden drágaságát magára szedte volna. (Móricz Zsigmond)
2. (katonaság) Álcáz (2). Az ágyút gallyakkal leplezik.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Fed, borít, titokban tart. [Berzsenyi emléke.] Most síri éjfél leplezi a jelest; De a setétlő bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére | … mosolyogva fénylik. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: elleplez; leleplez.
leplezés; leplezhetetlen; leplezhető; leplező; lepleztet.
