letartóztatás
letartóztatás főnév -t, -ok, -a
A letartóztat (1) igével kifejezett cselekvés, ill. hatósági eljárás; az a cselekvés, hogy vkit letartóztatnak. A gyanúsított, a tetten ért személy letartóztatása. Letartóztatása elől megszökött. A bíróság elrendelte a sikkasztó letartóztatását. || a. (jogtudomány) A letartóztatott személynek személyes szabadságától megfosztott v. abban korlátozott állapota, helyzete. Letartóztatásba helyez vkit: letartóztatja. Előzetes letartóztatásba vették. Letartóztatásban van. A vizsgálóbíró … tisztázni igyekezett a házmesterék szereplését. Ezeket a rendőrség „előzetes letartóztatásba helyezte”. (Kosztolányi Dezső) || b. (jogtudomány) Ennek időtartama. Az előzetes letartóztatást beleszámítják a börtönbüntetésbe.
letartóztatási.
