léttelen
léttelen [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül (irodalmi nyelvben)
1. Valóságos lét nélkül való; nem létező <dolog>. E véres … alakok mind csupán a képzeletvilág papirosra teremtett, léttelen ideáljai. (Jókai Mór)
2. Élettelen, holt. Köröskörül holt, léttelen természet. (Jókai Mór) Hol körbe kerül a Styx vize hétszer | …, ahol álmokról álmodnak az álmok, | van-e létezőbb hely s léttelenebb? (Babits Mihály)
II. főnév -t (ritka, költői) Valóságos lét nélkül való, képzeletbeli dolog. Uram, ki fény vagy, s élet vagy, örök, | … óh, világíts rám: látó rokonod | rólad hoz hírt … : léttelent | bejár, s létezőt, végest, végtelent. (Szabó Lőrinc)
léttelenség.
