leülepedik
leülepedik tárgyatlan ige (a jelentő mód jelenben rendsz:) leülepszik (csak 3. személyben)
1. <Szilárd anyag> apró részecskékre oszolva s lassanként vmely folyadék v. gáznemű közeg aljára szállva, ott lerakódik. A homok, az iszap, a sár leülepedik a folyóban. [A] fehér por … sötét lila színbe ment át, s … sűrű, nehéz seprűben ülepedett le a pohár fenekére. (Jókai Mór) Csakhamar egész porfelhő borítja a falut, elterül a kertek fölött, gomolyog és lebeg hosszan, fél óráig is eltart, amíg lassan leülepedik. (Nagy Lajos) || a. (ritka) <Folyadék> megtisztul, úgy, hogy a benne fel nem oldott szilárd anyag folyamatosan a folyadék aljára szállva, ott lerakódik. A bor, az ecet leülepedik.
2. (ritka) <Izzó v. olvadt állapotban levő folyékony, pépszerű anyag> lassan lehűlve megszilárdul, fokozatosan sűrűsödve megmerevedik. Végtelen idő telt el, amíg az izzó földkéreg lassan leülepedett.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Túlfűtött, izgatott lelkiállapotban v. rendszertelenül szerzett sok élmény, benyomás, ismeret> lassan lehiggadva elrendeződik, a többi tapasztalat közé beilleszkedik. Idő kell hozzá, amíg a sok élmény leülepedik benne. Olvastam mindent összevissza, … annyi tündöklő szóvirág ülepedett le agyamra, hogy dolgozatomat … felsallangozhattam ékes szavakkal. (Mikszáth Kálmán)
leülepedés; leülepedő; leülepedett.
