levelezés [2]
levelezés [2] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a levelez [2] igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki levelez (vkivel).
1. Levelek útján való érintkezés, kapcsolat; ismételt levélváltás. Baráti, szerelmi, tudományos levelezés; élénk, titkos levelezés; levelezésbe bocsátkozik, kerül vkivel; levelezésben ® áll vkivel; levelezést folytat vkivel. Évekig tartott, aztán félbeszakadt köztük a levelezés. Anyám közel volt, s én vele titkos levelezésbe tevém magam. (Kazinczy Ferenc) Ismerősömmel … levelezésbe léptem. (Eötvös József) Csaknem egy esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány és a pesti fiatalember között. (Krúdy Gyula) || a. (irodalomtudomány) Az így váltott levelek összessége. Arany János levelezése. Kiadják az elhunyt tudós levelezését. A magyar politikai szellem még ma [= a két világháború között] sem bírná el, hogy a király levelezése … a kirakatba kerüljön. (Móricz Zsigmond)
2. (kereskedelem) Gazdasági, kül. kereskedelmi ügyletek intézése levelek váltása útján, amelyeknek tárgyi és alaki kellékeit kialakult elvek, szokások határozzák meg. Kereskedelmi, üzleti levelezés; idegen nyelvű, francia levelezés. Jártas a levelezésben. A bankban ő végzi a levelezést. Adok én neki alkalmazást az ügynökségben. Vezetheti a könyveket, viheti a levelezéseket. (Tolnai Lajos) || a. (kereskedelem) Ennek ismerete, készsége mint iskolai tantárgy. Kereskedelmi levelezést tanít, tanul.
3. <Némely hivatalban, üzemben, intézményben> az a részleg, osztály, ahol a levelezést (2) végzik. Áthelyezték a levelezéshez. Ő vezette a levelezést. || a. (bizalmas) Ennek helyiségei. Átment a levelezésbe. || b. (bizalmas) Az itt dolgozók összessége. A levelezés megbeszélést tart.
4. (régies) Lapozás. A könyvben való levelezés.
Szóösszetétel(ek): magánlevelezés.
levelezéses; levelezési; levelezésű.
