lucsok
lucsok főnév lucskot, -ja
Mocskos, híg latyak, nagyon híg sár. Átázott a cipője, mert egész nap lucsokban állt. Lucsokká keverődött össze a hó a sárral. (Mikszáth Kálmán) A jégből … lucsok fakad. (József Attila) || a. jelzői használat(ban) Lucskos (1). Csúnya, lucsok idő van. || b. állítmányi haszn (túlzó) Egy lucsok v. csupa lucsok: nagyon lucskos. Egy lucsok vagyok. Csupa lucsok a ruhája. Egy lucsok az utca. Az egész kis konyhát telecsapta vízzel, még a fal is csupa lucsok lett. (Móricz Zsigmond)
