lugas
lugas főnév -t, -ok, -a, (népies) lugos
1. Lécekből rendsz. rácsszerűen kiképzett és kúszónövénnyel befuttatott, szellős, ajtó nélküli, egyetlen helyiségből álló kis kerti építmény, amely főleg árnyas pihenőhelyül használatos. A tűző nap elől a lugasba vonultak vissza. Mikor csendes nyári szürkületben Üldögéltünk a lugasba ketten; Hogy átölelt lágy fehér kezivel … (Tompa Mihály) A kuglizók és a vendéglők lugasai e tájon gyakran látták a régebbi írókat. (Krúdy Gyula) Imrus azoknak a nemeseknek az ivadéka volt, akik Luceretiust és Horácot olvasták a lugasban. (Babits Mihály)
2. <Kertekben, ligetekben> élőfákra, karókra, lécvázra felfutó növényzet, ill. a felfutó és fenn összeboruló növények alkotta boltozat, ill. ilyen boltozattal fedett út. A kerti út fölé lugas borul. A kaputól a házig árnyas lugas vezet. A szőlő lugast alkot. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice. (Berzsenyi Dániel) Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy? – Nap! zöld árny! tücskök! ezüst éjszakák! (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): 1. lugas rácsozat; 2. szőlőlugas.
lugasos.
