lüktetés
lüktetés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a lüktet igével kifejezett mozgás, folyamat; az a tény, hogy vmi lüktet.
1. A vérkeringés ütemes, lökésszerű mozgása az erekben. Fejének, halántékának, homlokának fájó lüktetése; az ütőér lüktetése; a fájós ujj lüktetése. Vére heves lüktetéssel tüzelt ereiben. Szívem viharló [= viharzó] lüktetését Te látod, érzed és megérted. (Komjáthy Jenő) Érezte a kéz lüktetését, izzó tűz nyargalt át erein, a leány arca pedig piros lett. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Föl a szívvel, az üzemek fölé! | Ily kormos, nagy szivet | az látott-hallott, … | ki lüktetését hallotta a föld | sok tárnás mélyeinek! (József Attila)
2. (átvitt értelemben, választékos) Lüktető elevenség, mozgás. Az élet, a nagyvárosi forgalom lüktetése; a vers, a zene ritmusának lüktetése.
3. (tájszó) Bicegés, sántítás.
