magamutogatás
magamutogatás főnév -t, (-ok), -a
1. (ritka) Vkinek, kül. nőnek feltűnést keltő, a testet alig takaró v. nagyon is kidomborító öltözetben való, ízléstelen mutatkozása, tetszelgése, pompázása (a nyilvánosság előtt).
2. (átvitt értelemben, választékos) <Irodalmi műben v. előadásban> az írónak, ill. az előadónak magánügyeit ízléstelenül kiteregető megnyilatkozása. Egyik-másik író magamutogatása a művészet rovására történik.
3. (átvitt értelemben, régies) Hetvenkedő, hányaveti fellépés, magatartás; dicsekvés, kérkedés, hetvenkedés.
magamutogatási.
