magán
magán melléknév és határozószó
I. melléknév (csak összetett főnév jelzőjeként)
1. Egyéni, nem hivatalos, nem közérdekű. Magán postaküldemény, telefonbeszélgetés.
2. (ritka, elavulóban) Magántulajdonban levő, nem állami, nem szövetkezeti. Magán zeneiskola.
II. határozószó (csak egyes szám 3. személyben) (régies) Egyedül, magában. Egy szegény nő, … Agg, szegény és gyámolatlan, Ül magán a csendes lakban. (Vörösmarty Mihály) Tét elveszett! … ő vándor útnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjszakán. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): magánadósság; magánárverés; magánbánya; magánbecsület; magánbosszú; magáncél; magáncsapat; magándal; magánépítkezés; magánerdő; magáneszköz; magánfogat; magángazdaság; magángyakorlat; magángyűjtemény; magánhitel; magánintézet; magánipar; magánjáték; magánkereset; magánkert; magánkiadás; magánkörülmény; magánkutató; magánlecke; magánlevél; magánmérnök; magánmulatság; magánoktatás; magánolvasmány; magánorvos; magánpalota; magánpraxis; magánsérelem; magánszállás; magánszanatórium; magántanító; magántermelő; magántermészetű; magánüzem; magánvállalkozó; magánvasút.
