magános
magános melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Egyedül, egymagában álló, a többitől távol levő <tárgy>. Magános bokor, csillag, sziget; magánosban álló ház. Magános lakába ment fel nagy-sietve. (Arany János) Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. (Arany János) Magános fa vagyok, melyre villám szakad, Melyet vihar tördel. (Lévay József)
2. Házastárs, ill. család nélkül élő v. tőlük külön lakó <személy>. Magános ember, férfi, nő. Bútorozott szoba magános nőnek kiadó. || a. (ritka) Társtalan, magányos (3–4). Magános zseni. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. (Csokonai Vitéz Mihály) Most megválok, elszakadok minden eddigitől, most egészen magános tudok lenni …! (Kaffka Margit)
3. (ritka) A magános (2) emberre jellemző, vele kapcsolatos <dolog>. Magános állapot, gond. [A mai fiatalok] be tudják osztani életüket a magános életre. (Móricz Zsigmond)
4. Vhol alkalomszerűen, éppen egyedül levő, tartózkodó <élőlény, tárgy>. Magános gólya, vándor, zászló. Egy magános ember jött le a hegyről. Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban. (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (ritka, választékos) Magános (2a) személy. A nagy magánosok elszigetelődése, társtalansága.
2. (rendsz. többes számban) <Vmely közülettel ellentétben> az a személy, aki vmely vonatkozásban, főleg mint vminek a birtokosa, nem vmely közösségnek a tagjaként szerepel; privát ember. E múzeumok és a magánosok tulajdonában levő műtárgyak. Az olvasó megmutatkozik a közkönyvtárakban és magánosok kölcsönkönyvtáraiban. (Nagy Lajos)
