magány
magány főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (ritka, irodalmi nyelvben) A világ zajától távol eső, emberektől nem látogatott, lakatlan hely. Nagy-messze körűle a puszta magány. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) Annak állapota, életmódja, aki távol van az emberektől, visszavonult mások társaságától; egyedüllét. Kolostori magány; kerüli, szereti a magányt. Mért vonúl magányba a mélységes bánat? (Arany János) Rideg magányod fájó érzetében Gyötörjön a végetlen gondolat. (Madách Imre) És jöttél utoljára rút november: Magány, mely emlékektől kong. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): magánykedvelő; magánykereső.
