mágnesség
mágnesség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (fizika)
A mágneses anyagoknak az a tulajdonsága, hogy némely fémet vonzanak, ill. taszítanak. Mesterséges, természetes mágnesség; állandó, visszamaradó mágnesség; negatív, pozitív mágnesség; a mágnességet mérik, kimutatják. A vasnak, a kobaltnak és a nikkelnek erős mágnessége van.
Szóösszetétel(ek): 1. mágnességmérő; 2. földmágnesség.
mágnességi; mágnességű.
