magzat
magzat főnév -ot, -a v. -ja
1. (orvostudomány) Az anyaméhben megfogamzott és fejlődésnek indult ivadék. Szíve alatt v. méhében hordja magzatát; magzatot ® elhajt; elvetéli, megszüli magzatát. Olyan finom a tapintásuk, mint a nőorvosoké, akik az ujjukkal tapogatják ki a magzatot. (Kosztolányi Dezső)
2. (irodalmi nyelvben) Gyermek, vkinek a (kis)gyermeke. Ah, pedig, ki lenne párom, Holtaiglan tiszta, hív, S magzatimnak édes anyja: Megtalálta már e szív! (Tompa Mihály) Gondolva szíve magzatára Örömtől duzzadt kebele. (Sárosy Gyula) Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom, Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom. (Arany János) || a. (költői) Vkinek a magzata: vmely ős ivadéka, utóda, leszármazottja. Árpád hős magzatjai Felvirágozának. (Kölcsey Ferenc) Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre? (Kölcsey Ferenc) || b. (ritka, költői) Állat kicsinye; kölyök, fióka. Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! | Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. (Tompa Mihály)
Szóösszetétel(ek): magzatelhajtó; magzatszurok.
magzati.
