május
május főnév -t, -ok, -a (rendsz. egyes számban)
1. A naptári év ötödik hónapja. Május eleje, közepe, vége; május hava; május hó, hónap; májusban v. május havában v. május hóban; május elseje: a) a munkásosztálynak és a munkának a nemzetközi ünnepe; b) az ilyenkor rendezett ünnepségek, felvonulások, szórakozások összessége. Itt van május elseje. Részt vett a május elseji felvonuláson. Az idei május elseje minden eddiginél szebb volt. A régi május elsejékről beszél a fiataloknak. A „Két Elefánt” című korcsmát egy május hónapban, … új emberek foglalták el. (Ady Endre) || a. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen hónap. Május óta semmi sem történt vele. Májusra várható a rendelet megjelenése.
2. (átvitt értelemben, választékos) Ez a hónap mint a természet megújulásának, a tavasz teljességének s a szerelemnek és életörömnek az időszaka. Bódító, mámorító, részegítő, virágos május. Mikor május kezdi hives hajnaltájon Édes ébresztőjét … Lészen szerelemnek örök-uj divatja. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, költői) <Ez a hónap mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának és harcai végső győzelmének jelképe.> A Tavaszt nem tudták megkötözni | S Május mégis ír, izgat, beszél. (Ady Endre) A vörös Május jött. | Be nagy dolog volt. (Ady Endre) Vígan zöldelő Szabad májust hadd hozzon a jövő! (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): májuseste; májusesti.
májusi.
