mandátum
mandátum főnév -ot, -a (régies írva: mandatum is)
1. (régies) Megbízás, megbízói utasítás. Erre nincs mandátuma. Mandátuma odáig nem terjed. Ismerem a fejedelem őnagysága titkos mandátumát … (Mikszáth Kálmán)
2. (politika v. hivatalos) Magasabb fokú tanácskozásra (pl. kongresszuson, nemzetközi értekezleten való részvételre) szóló megbízás. Mandátuma értelmében. Mandátumot kapott. || a. (politika) Országgyűlési képviselői megbízatás, képviselői hely az országgyűlésben. Elnyerte a mandátumot. Jövőre lejár a mandátuma. Két mandátum sorsa még nem dőlt el. A képviselőt megfosztották mandátumától. A választásokon a baloldali pártok szerezték meg a mandátumok többségét. || b. (politika v. hivatalos) A tanácskozásra szóló, ill. az országgyűlésbe küldött képviselő számára kiállított megbízólevél. A küldöttek bemutatták mandátumukat. Nem jövök addig haza, míg a mandatum a kezeim közt nem lesz. (Tolnai Lajos) Nem fájhat semmi …, ha megtapogatod a zsebedet, ahol a mandátum ropog. (Mikszáth Kálmán)
3. (történettudomány, politika) (Népszövetségi) mandátum: a Népszövetség által az első világháború után a győztes hatalmaknak adott megbízatás a volt német és török gyarmatok, függő területek kormányzására. || a. (történettudomány, politika) Az ilyen megbízatás alapján kormányzott terület. Közel-keleti, csendes-óceáni mandátumok; a mandátumok népe.
Szóösszetétel(ek): mandátumátadás; mandátumfosztás; mandátumnyereség; mandátumterület; mandátumvédelem; mandátumvesztés; mandátumvizsgáló.
mandátumos.
