marasztal
marasztal tárgyas ige -t, -jon
1. <Vendéget> hosszasan v. ismételten, szíves szóval arra kér, hogy maradjon; tartóztat. A vendégeket váltig marasztalták. Még maradt volna, de nem nagyon marasztalták. A komornyik … sietett … leszedni a kocsiról az úti készleteket …, ami annak a jele, hogy a vendégeket itt marasztalják. (Jókai Mór) Kvabkáné … marasztalta Sipost ebédre is. (Gárdonyi Géza) || a. <Dolog> arra késztet vkit, hogy vhol maradjon. [Az] új hó ablaknál marasztal | merengni. (Babits Mihály)
2. (ritka, jogtudomány) <Polgári perben> vkit vminek a teljesítésére kötelez. A bíróság ezer forint kártérítésben marasztalta. A perköltségekben marasztalták.
Igekötős igék: elmarasztal.
marasztalgat; marasztalt; marasztaltat.
