marék
marék főnév (többes számban, tárgyragos alakban, személyragozva nem haszn.)
1. Marok (1). Marékkal szórja a szemet a baromfinak. Mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vénasszony egy rostával eleiben megyen – abban búza vagyon – és marékkal az emberre hányja. (Mikes Kelemen)
2. jelzői használat(ban) Maréknyi. Egy marék pénzt vett ki a fiókból. Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág. (Kiss József) Madarak verik az ablakomat | … No, meg egy marék magot! (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): összemarék.
