mechanikus
mechanikus [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -an, (-abb)
1. Vmely gép(ezet) v. szerkezet révén közvetlen emberi beavatkozás nélkül működtetett v. működő. Mechanikus fék, kapcsoló, védőberendezés.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Gondolkodás nélküli, megszokásból eredő, reflexszerű; gépies. Mechanikus eljárás, módszer. Mechanikusan levetkőztem. (Babits Mihály) [Péter] mechanikusan dobta ki magából a szavakat. (Móricz Zsigmond)
3. Mechanisztikus (1). Mechanikus materializmus: a materializmus túlhaladott formája, mely a világ minőségi sokféleségét, a fejlődés törvényeit a mechanika legegyszerűbb törvényeiből származtatta, s az anyagnak csak a mennyiségi tulajdonságait ismerte el objektív jellegűnek. Mechanikus világnézet.
II. főnév -t, -ok, -a
1. Kisebb precíziós gépek (pl. varrógép, írógép stb.) javításával foglalkozó szakember; műszerész. A városka mechanikusa és műszerésze előszedte a zugolyból ócska táskáját. (Krúdy Gyula) || a. (ritka, bizalmas) Különféle szerkezetek megjavításához értő mesterember. A látogató … csakhamar mint mechanikus is vizsgát tett. A kis táskából előszedett szerszámokkal úgy kezdett dolgozni az erkélyajtón, amint a harkály kopog az erdő mélyén. (Krúdy Gyula)
2. <Üzemekben> munka- és szerszámgépek karbantartásával és javításával foglalkozó szakképzett személy; szerelő. A gépállomás, az üzem mechanikusa.
mechanikusi.
