meddő
meddő [e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Fajfenntartásra, szaporodásra képtelen <nőstény állat>. Meddő juh, tehén, üsző; meddő lesz; meddővé válik. || a. Olyan <nő>, akinek nincs és nem is lehet gyermeke; magtalan. Meddő asszony. Ne taníts gyermekkel te bánni, te meddő! | Mert neked is volna, jóféle ha volnál: Nincs rútabb előttem magtalan asszonynál. (Arany János) Néha csók közben azt hiszem hogy | rossz ő, peddig meddő csak és | szomorú. (Radnóti Miklós) || b. Olyan <növény, növényi rész>, amely nem hoz termést; nem termő. Meddő ág, hajtás, vessző, virág.
2. (irodalmi nyelvben) Terméketlen <föld, földterület>. A munkáskéz megfogytával a dúsgazdag Kánaán is meddővé lett. (Jókai Mór) [Az ős kaján.] Uram, az én rögöm magyar rög, Meddő, kisajtolt. Mit akar A te nagy mámor-biztatásod? (Ady Endre)
3. (bányászat) Olyan, ami nem tartalmazza azt a bányászati terméket, amelyért az illető bányában a termelés folyik. Meddő kőzet, mező, réteg, telep.
4. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Olyan <személy>, aki nem alkot (tovább); nem tud (több) művet létrehozni. Meddő elme. Ha eddig sem voltam termékeny író, ezentúl – érzem – meddő leszek. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <időszak>, amikor nem jönnek létre számottevő alkotások, amikor vki nem alkot jelentősebb műve(ke)t. Meddő évek, korszak. || b. Hiábavaló, hasztalan, eredménytelen. Meddő fáradozások; meddő próbálkozás, törekvés, vállalkozás. Minden rábeszélést meddőnek tartott. Hát ne üldögéljünk meddő kétkedésben. (Arany János) Ma már megértem, mily meddő e játék És mily csaló az illat és a vágy. (Juhász Gyula)
II. főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (bányászat) Meddő (3) kőzet. Agyagos meddő; meddőben hajtott vágat.
meddőhányó.
