megadás
megadás [g-a] főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a megad igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a cselekvés, hogy vki, vmi megadja magát.
1. Vmely kért v. köteles, illő dolognak, járandóságnak odaadása, vkinek a rendelkezésére bocsátása, ill. kinyilvánítása. Az adó, a hadisarc megadása; a segítség, a támogatás megadása; a kellő hódolat, tisztelet megadása. || a. Vminek visszaadása, visszaszolgáltatása. Az adósság, a kölcsön(kért) pénz, a tartozás megadása. || b. Vmihez való hozzájárulás, vmibe való beleegyezés, vminek jóváhagyása. Az engedély, a haladék, a kedvezmény megadása.
2. Meghódolás az ellenfél, az ellenség előtt. Feltétel nélküli megadás. Megadásra szólították fel a várőrséget. Inkább a halált választotta, mint a megadást. Este nyolc órakor érkezett meg Pöltenberg Peskievicstől. Az orosz fővezér utolsó válasza volt: „Föltétlen megadás.” (Jókai Mór) || a. (ritka) Vki akaratának, erejének, hatalmának való engedelmeskedés, önmagunk alávetése vkinek, ill. fölényének; vmely vitában, vki másnak az érveivel szemben való alulmaradásunk elismerése. Győztél, nem marad számomra más, mint a megadás.
3. (átvitt értelemben) Belenyugvás, beletörődés vmibe, türelmes megnyugvás vmi rosszban. Alázatos, csendes, néma, szelíd, türelmes megadás. Megadással viseli sorsát. Megadással tűrte felesége zsarnokságát. Keresztényi megadással várta, míg a játákot abbanhagyjuk. (Mikszáth Kálmán) Mindenki néma megadással feküdt szalmazsákján. (Kuncz Aladár)
megadási.
