megbecsülés
megbecsülés főnév -t, -e (csak egyes számban)
Általában a megbecsül igével kifejezett cselekvés, eljárás, ill. magatartás; az a cselekvés, magatartás, hogy vkit, vmit megbecsülnek.
1. Illendő tisztelet, becsülés nyilvánítása arra érdemes személy iránt. A nők, az öregek, a vendégek megbecsülése. Nem sok megbecsülésben volt része. Több megbecsülést érdemel(ne). Csak annyi megbecsülést (kérünk) dolgozóinknak, amennyit magadnak kívánsz. || a. Ennek eredménye: megbecsülő tisztelet. Megbecsülés övezi, veszi körül. Minden iránta érzett megbecsülésem ellenére is rosszallom ezt a tettét. Munkássága általános megbecsülésnek örvend. A megbecsülés jeléül értékes ajándékot kapott. || b. Önmagam, önmagad stb. megbecsülése: emberi méltóságom stb. tiszteletben tartása, s ennek, ill. az erkölcsi normáknak megfelelő helyes viselkedés, magatartás, életmód; önmegbecsülés. Önmagunknak megbecsülése is azt kívánja, hogy …
2. Vmely dolog értékének elismerése, vmely érték, értékes dolog, tárgy kímélése, rá vigyázás, a vele való gondos, óvatos bánás. Az egészség, az étel, a pénz, a ruha megbecsülése; a hagyományok megbecsülése; vki képességének, tehetségének megbecsülése. Néhány fénykép van a falon … Csudálom, hogy a falra rakták őket, mert ez igen nagy megbecsülés. (Móricz Zsigmond)
3. Annak megállapítása, hogy mennyit ér vmely ingóság, ingatlan, milyen árat lehet érte kérni, ill. mekkora vmely kár, hiány mértéke. A birtok, a ház, a kép, a termés megbecsülése; a kár megbecsülése.
