megbíz
megbíz tárgyas ige
1. Vkit megbíz (vmivel): <rendsz. bizalom alapján> vkire vmely feladat végzésének, vmely tisztség, hatáskör betöltésének kötelességét v. jogát szóban v. írásban ráruházza. Megbízza a helyettesítésével, a képviseletével; kormányalakítással bíz meg vkit. Az ügyvédet megbízta ügye vitelével. Megbízva mi jöttünk ezen alku végett. – | Követek szavát így Etele megérté … (Arany János) [A Népköztársaság Elnöki Tanácsa] megbízza és fogadja a követeket. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (választékos) <Alárendelt szervet, személyt> felszólít, utasít vmire. A kormány megbízta követét, hogy tiltakozzék. Feljebbvalóm azzal bízott meg, hogy jelenjek meg az ülésen. || a. <Családtagot, barátot, jó ismerőst> megkér vmire. A gyereket megbíztam, hogy vigyázzon a tűzre. Megbízta szomszédját az ügy tapintatos elintézésével. A barátom azzal bízott meg, hogy nevében is gratuláljak. [Palojtay István uram] ezt a szép rózsát küldi. Azzal bízott meg, hogy engesztelés jeléül tűzzem be a hajába. (Mikszáth Kálmán) Barucz András megbízta Fodort, hogy ha … a városba megyen, hozzon a fiának egy ábécés könyvet. (Gárdonyi Géza)
