megcserél
megcserél tárgyas ige
1. Megcserél vmit, vkit (vmivel, vkivel) v. megcserél vmiket, vkiket: a) két v. több tárgy helyét úgy változtatja meg, hogy egyiket a másik helyébe teszi; felcserél. Megcserélte az asztalon a tálakat. Katalin látva, hogy férje elé nagy ezüst boroskanta van téve, hirtelen megcserélte azt a maga előtt álló metszett kristálypalackkal. (Jókai Mór); b) (régies) cserébe átenged vkinek vmit, vkit; elcserél. Megcserélték a helyüket, a nevüket. Kend iszen megcserélne – veté vissza az asszony – ha olyanra találna, hogy háromért dolgozik, aztán egyért eszik! (Vas Gereben) Ha tielőttetek a nemzet boldogsága az első, cseréljétek meg a szerepeket. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Másra változtat, megváltoztat. Azt óhajtá csak a pártjához hű öreg, Hogy véleményét a bajnok cserélje meg. (Arany János)
megcserélés; megcserélhető; megcserélő; megcserélt; megcseréltet.
