megcsodál
megcsodál tárgyas ige
1. Csodálva, bámulva megnéz vmit. Megcsodálták a város szép épületeit. Megcsodálták új ruháját. A dómok drága kincsét megcsodálta. (Juhász Gyula)
2. (népies) <Terhes nő babonás hit szerint vmely dolgot, embert, állatot> oly nagyon megnéz, hogy a megnézett dolog, ember, állat jellegzetes vonása a születendő gyermeken kiütközik; rácsodálkozik. Ne nézd már, még megcsodálod. Anyád, ki szült, egy ördögöt csodált meg. (Jókai Mór)
megcsodálás; megcsodálgat; megcsodálható; megcsodáló; megcsodált; megcsodáltat.
