megdöbben
megdöbben tárgyatlan ige
1. <Vmely elszomorító, kellemetlenül meglepő értesülés, élmény hatására> hirtelen mélyen elcsodálkozva megijed. Nagyon megdöbbent a hír hallatán. Megdöbbenve vették tudomásul a döntést. Kinek olyan erős a lelke, hogy e pokoli gazságra meg ne döbbenjen? (Petőfi Sándor) Az első hírre megdöbbent. (Csiky Gergely) Úgy megdöbbent, hogy majdnem földre ejtette a gyászjelentést. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, költői) Megdobban (1). Megdöbbent a mellök, hajuk felborzadott. (Arany János)
megdöbbenő.
