megdöglik
megdöglik tárgyatlan ige, (ritka) megdögöl
1. <Állat> életét veszti, kimúlik. Szegény pára, majd megdöglött éhen. Megdöglött a bíró lova, Megnyúzta a bíró maga. (népköltés) Jószágainknak legelőt nem adnak, vigyünk magunkkal szénát, ha azt nem akarjuk, hogy mögdögöljenek. (Móricz Zsigmond)
2. (durva) Meghal. Megdöglött a vén uzsorás. Minek magunkat lassan ölni? | Nem jobb egyszerre megdögölni? (József Attila) Péter … kemény ember, tőle ott dögölhetne meg valaki az árok partján, ő bizony fel nem venné. (Nagy Lajos) || a. (durva) <Szitkozódásként.> Dögölj meg cipőben!: ne természetes halállal halj meg. Dögölj meg (a neved napján)! Meghótt Takács! – Dögöjjön meg, – mondta édesapám s másik oldalára vetette magát, s továbbaludt. (Móricz Zsigmond)
megdöglött.
