megfélemlít
megfélemlít [ë-e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
Megfélemlít vkit (vmivel): vkiben nagyságával, hatalmával, lenyűgöző mivoltával akaratlanul is olyan félelmet kelt, hogy cselekvőképességében megbénítva érzi magát. Megfélemlíti az emberfölöttinek látszó feladat. Puszta jelenléte megfélemlíti. [A nép] megfélemlíti tömegével az ellent. (Jókai Mór) Ez a komoly s méltóságos ember, aki hosszú fekete ruhát viselt, amilyet csak temetéseken s a szószékben szokott látni az ember: megfélemlítette. (Móricz Zsigmond) || a. Megfélemlít vkit (vmivel): fellépésével, magatartásával, megnyilatkozásával szándékosan félelmet ébreszt vkiben, hogy cselekvőképességét megbénítsa. Fenyegetésekkel igyekezett megfélemlíteni. Gyalázkodó röpiratokkal megfélemlítették az ellentábort. A garázdálkodó bandák az egész vidéket megfélemlítették. Hatalmas életkedv és életerő volt benne, … nem lehetett elhallgattatni, megfélemlíteni. (Móricz Zsigmond) || b. Vmi megfélemlít vkit: vmely eljárás, magatartás, megnyilatkozás, rendsz. vkinek a szándéka szerint, félelmet kelt vkiben. A hangos szó, a durva szitkozódás, a haragos tekintet megfélemlítette. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. (Gárdonyi Géza)
megfélemlítés; megfélemlített; megfélemlíthető; megfélemlítő.
