meghízik
meghízik tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> a hízásnak egy bizonyos v. kívánt fokát eléri. Meghízott a felesége kosztján. A kukoricától jól meghíztak a disznók. Meghízott a sok tejtől, tejföltől, vajtól. (Kosztolányi Dezső) Ha a feleségét el nem veszítette volna, meg is hízott volna azóta … (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Elhízik. Úgy meghízott, mint a duda. Meghízik és fölös kilóit | Marienbadban adja le nyaranként. (Kosztolányi Dezső)
meghízás; meghízó; meghízott.
