megkülönböztetés
megkülönböztetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A megkülönböztet igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység, magatartás: az a cselekvés, hogy vkit, vmit megkülönböztetnek. A jó és a hamis pénz megkülönböztetése. Megkülönböztetést tesz a jók és a rosszak között. Bizonyos megkülönböztetést szokás tenni a rendesen ebédelő és a tréfásan villásreggeliző vendégek között a polgári vendéglőben. (Krúdy Gyula) Mire jó ez a furcsa és | fölösleges megkülönböztetés? | S nem lehetnék lány én is? Anyuka | ruháit próbálgattam. (Szabó Lőrinc) A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (választékos) <Az emberekkel való érintkezésben> különbségeket éreztető, kitüntető v. kevésbé udvarias, megalázó bánásmód. Hátrányos megkülönböztetés jutott osztályrészül. Az a megkülönböztetés, amellyel fogadták, felháborító volt. Nagy megkülönböztetéssel bántak vele. Igazán örülök, hogy az akadémia ily szép megkülönböztetéssel járt el irányodban. (Tompa Mihály)
megkülönböztetési.
