megküzd
megküzd tárgyatlan ige
1. Egy alkalommal, testi erejének teljes latba vetésével a viaskodás, a harc végső kimeneteléig küzd. Megküzd az elemekkel, a hullámokkal. Megküzdött vetélytársaival a bajnoki címért. A két vezér a seregeik előtt megküzdött egymással életre-halálra. Megküzd az ember a tűzzel, a viharral. (Jókai Mór) Vagy megadja magát, vagy megküzd halálra. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Szellemi v. erkölcsi erejének teljes latba vetésével célja eléréséig küzd. Megküzd a sors csapásaival, a bonyolult feladattal, a nehézségekkel. Az újítók megküzdöttek az előítéletekkel. Az ifjú író megküzdött a kritikusokkal.
megküzdés; megküzdhető; megküzdő; megküzdött.
