megmentő
megmentő melléknév és főnév
Olyan (személy, dolog), aki, amely megment(ett) (1–3) vkit, vmit. A vízbe esett gyermeket megmentő férfi; a haláltól megmentő műtét; életem megmentője; a haza megmentője. Az áruraktár megmentője egy derék tűzoltó volt. A hajótöréskor egy szál deszka volt a megmentője. Benne megmentőmre találtam. Apafi … üdvözölte a törököt, kit megmentő angyalának nézett. (Jókai Mór) Te most nekünk megmentőnk, messiásunk lehetsz. (Tolnai Lajos)
megmentői.
