megőszül
megőszül [g-ő] tárgyatlan ige
Vki, vmi megőszül: haja, hajzata, szőrzete teljesen ősz lesz. Korán megőszült. Évek óta nem láttam, azóta megőszült. (szójárás) Az igaz (becsületes, tisztességes) ember megőszül, a huncut megkopaszodik: <ingerkedésképpen mondják kopasz embernek>. Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez | …Egy éve nem láttam… Álltam a küszöbön soká, sokáig | és néztem, hogy egy év alatt | egészen megőszült rövidrenyírt haja. (Kosztolányi Dezső) || a. Megőszül vmiben: vmely állapotban, magatartásban, tevékenységben megöregszik. Becsületben, tisztességben megőszül. Félrébb az utból! – tisztelet nekem, Megőszült tudományban a fejem. (Madách Imre) Az akadémia csúfolgatásában őszültek meg. (Ambrus Zoltán) || b. (túlzó) (Majd) megőszül vki (vmiben, vmitől): nagyon sok gondot, kellemetlen érzést, kínos várakozást okoz neki vmi. Majd megőszültem, míg az aktát előkeresték. [A szerkesztő] minden következő számnál megőszül, honnan vegyen elegendő kézíratot. (Arany János) Megőszülnék, ha még egy napot e közt a sok együgyű, vigyorgó fukar ember közt kellene töltenem. (Tolnai Lajos)
megőszülés; megőszülő; megőszült.
