megrág
megrág tárgyas ige
1. <Ember, állat vmit, kül. vmely ételt> fogaival apróra őröl. Jól rágd meg a húst, mielőtt lenyeled. A kutya megrágja a csirkecsontot. A piktorrá züllött katonatiszt, …csupa virtusból megrágja és lenyeli a poharat. (Babits Mihály) Jól megrágnak minden falatot | …s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Bort> rendsz. minőségi ellenőrzés, osztályozás végett úgy kóstol, ízlel, hogy mintegy csámcsogva megforgat a szájában belőle egy keveset. Vagyunk itten hatan-heten borivók, akik korántsem abból a szempontból rágják meg fogaikkal, kóstolgatják nyelvükkel a bort, mint némely kereskedő emberek. (Krúdy Gyula)
2. Megrág vmit: <állat> fogaival lyukat rág vmin. Az egér megrágta a ruhát. || a. <Féreg fában, gyümölcsben> rágva lyukat csinál. Megrágta a féreg az almát. A szú megrágja a fát.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Jól átgondol, megfontol, mérlegel vmit. Jól megrágja a dolgot. Ügyelj, megrágj minden szót. (Tolnai Lajos) Nem gondoltam volna…, hogy valami megingathatna. Azt hittem, már mindent megrágtam. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. szíj.
megrágás; megrágat; megrágható; megrágó; megrágott.
