megsejt
megsejt tárgyas ige
1. Megsejt vmit: érzésen, megérzésen alapuló homályos tudomást szerez vmiről, ami még nem köztudomású; elképzeli, kitalálja, ami rejtve, titokban van. Megsejtette, hogy valamit forralnak ellene. Árnyékba fordítá kisírott szemeit, Mert nem akará, hogy megsejtsék a nyomot, Dúló könyek árja mellyet arcán hagyott. (Arany János) || a. <Vmely bekövetkezendő dolgot> homályosan előre megérez. Megsejtettem, hogy eljössz. || b. Sejteni kezd vmit. A tanító meglátta őket, s rögtön megsejtette, miről van szó, …elébük állott, bocsánatot kért. (Móricz Zsigmond)
2. (régies, tájszó) Észrevesz. Járja az úrral | A roppant tölgyest Matyi, és vágatja ha szép fát | Sejt meg. (Fazekas Mihály) A buzgó asszonyság valahol megsejtett egy kalamárisba ütött tollat. (Jókai Mór)
megsejtés; megsejtet; megsejtett; megsejthető; megsejtő.
